1.epizód Kezdetek

Hali manók!

Talán rossz talán jó de így írok ha nem tetszik ne olvasd!Kemény két zacskó gumimaci után ez született.... I love Red !!!! <3 Ez az amit hallgattam közbe! :D

            

Ez a blog hivatalos facebook oldala! : 

KATT

xxB

És II. Ferenc....-  hallgattam a tanárnő fagyos szavait.

Na jó igazából nem hallgattam bambultam. Vajon a gumimacikat meg lehet sütni?

- Analise mit mondtam az előbb? - kérdezte éllel a hangjában Mrs. Ellis.

- Azt hogy.... - és igen tökéletesen elmondtam miközben nem is figyeltem.

Ha már egyszer unatkozok a szobámba akkor inkább tanulok sokat nagyon sokat!Nagyjából tudom már az egész történelem könyvet pedig csak fél év vége van. :)

És olvasok gyakran megyek az éppen nem lepukkant suli és árvaház közös könyvtárába.Én ott törzsvendég vagyok.

Az óra további része unalmasnak mondható.

Kifelé sétáltam a teremből amikor:

- Analise! Hallottam hogy jelentkeztél a Midnight múzeum látogatására! - mondta felém se nézve a tanárnő épp a naplót bújta.

- Őhm... Igen úgy gondoltam. Izgalmas lehet! - motyogtam.

- Hát persze! Ma 5-kor gyülekező az aulában - mondta és kiviharzott a teremből.

- Wúúúúú! - fújta ki a levegőt Ana.

****

A múzeumban csak úgy nyüzsögtek az emberek.

Miért van ennyi ember itt? Nem szeretem, ha sok ember vesz körül! Az olyan frusztráló...

-         És most kapnak 30 perc nézelődést aztán 1 óra körbe vezetés és haza! - kiáltotta el magát. Mrs. Ellis.

Szememmel Maryt kerestem, de csalódnom kellett, mert ő nem jött el. A szobánkba maradt (mert közös a szobánk bizony).

Jobbra-ballra ingattam a fejem. Próbáltam elolvasni a szöveget. Elég bizarr dolog volt, de nem tudtam mi lehet ez.

Hirtelen egy ajtón vettem észre. Nem volt észre vehető, hacsak nem egy kalandra kiéhezett tüzes lány vagy. Na, értitek nem?

Körbe néztem. De senkinek nem tűnt fel hogy a kiállítás közepén (nem pontosan a közepén) egy furcsa lila (!) Ajtó foglal helyet.

Lassan lépkedtem felé. A kezem a kilincsen pihent. Egy nagy mély levegőt vettem. És benyitottam.

A látvány miatt kikerekedtek a szemeim.

Egy erdő. Egy erdő! Várj egy erdő. Te jó ég!

-         Szent vajas kenyér! – adtam hangot itt létemnek.

-         Te hogy jutottál ide? – kérdezte egy ballonkabátos férfi, aki tornacipőt (?)

Viselt.

-         Csak bejöttem az ajtón! – mondtam zavartan.

Egy lány vállig érő barna hajjal és egy másik férfi, aki csokornyakkendőt viselt, figyelemmel kísérte a válaszom.

Megfordultam és az ajtó a múzeummal együtt eltűnt a föld színéről. Bár a mai világban már ez sem meglepő. Sok UFO észlelés történt már. Mi jöhet még?

-         Milyen ajtó? – kérdezte össze ráncolt szemöldökkel.

-         Hát azt én is kérdezhetném! – vágtam rá.

-         Legyen ma egy jó napod! A nevem a Doctor ő itt a Doctor ja és Clara! – mondta a Csokornyakkendős.

-         Aha! Oké! Izé haza mehetek? – kérdeztem miközben hátra felé mutogattam a karommal.

-         Igen! Ha tudnánk, hol laksz, és lenne TARDIS-unk! – mondta az egyik (?) Doctor.

-         Oké engem Analise-nek hívnak! – mondta egy mosolyt erőltetve magamra.

-         Szervusz Analise! – szólalt fel a 10.

-         De milyen Analise? – kérdezte Clara.

-         Hé! Ez az én kérdésem és az úgy szól, hogy Milyen Doctor? És nem Milyen Analise? Az furcsa lenne ha valaki megkérdezné tőlem…- mondta Állaska.

-         Ó csak simán Analise mert árvaházból jöttem! De most… – fejeztem volna be, ha nem jelenik meg egy, nos, egy izé, egy olyan izé, izé, izé.

-         Dalekok! – kiáltották el magukat a Doktorok.

-         Megsemmisíteni! – hallatszott egy gépszerű hang.

-         Adják nekünk át a lányt! – mondta az egyik dalek.

-         Mégis melyiket?

-         Az árva lányt!

-         Minek? – tette fel a kérdést a 10.

-         Mert ő a Doctor gyenge pontja! – mondta egész egyszerűen.

-         Mi? Azt sem tudom ki ő! – mutogatott rám a 11.

( Ana nem tudja, hogy ki hányadik Doctor de így nem keveritek össze őket szerk.megj.)

-         A jövőbeli Doktorról beszélsz ügye? – tettem fel a kérdést, ami már egy ideje böki a csőrömet. A két Doktor furcsán méregetett, talán mert már vágtam ezt a jövőbeli múltbeli izét.

-         Pontosan! És most jöjjön velem! – nekem nagyon nem tetszik ez az egész…

-         Miért vagyok fontos a Doktornak? – dadogtam.

-         Mert te vagy az árva lány!

-         Az oké hogy árva vagyok de… de nem vagyok árva igaz?

-         Nem, nem vagy az! De most jöjjön velem! – elindult volna felém, ha a Doktor nem áll elém pontosan a 10.

-         Szó sem lehet róla! Ha a jövőbeli Doktornak ilyen fontos az biztos, hogy okkal az! Bárki nem lehet csak úgy a legfontosabb. – mondta mérgesen.

-         Így van! – motyogta vagy inkább rotyogta a 11.

-         Akkor meghal! – mondta és a szemkocsányát rám emelte.

Nagyon féltem, hogy most fogok meghalni. Bár sokat nem értem el és nem is fogok, az életbe attól még szeretnék élni!

-         Fuss! – kiáltotta a 10.

És egy furcsa csavarhúzó szerű valamit fogott a dalekra (lassan csak megjegyzem a nevét).

A 11. is rá emelte a szerkentyűét, Clara pedig megfogta a kezem.

De én elhúztam onnan a kezem.

-         Nem megyek, innen el ameddig el nem mondjátok, miért vagyok olyan fontos A Doktornak vagy kinek! ? – kiabáltam idegesen.

Egy illetve két furcsa zaj ütötte meg a fülem párhuzamosan egymással. Még egy ideig halottam miközben észrevettem, hogy a két kis micsodából fény is árad.

-         Tessék, most már van pajzsunk, de nem sokáig marad, úgy hogy nyomás! – kiabálta a 10.

-         Nem! – mondtam mérgesen.

A két Doktor összenézett.

Egyszerre elindultak felém és a két karomnál fogva felemeltek és úgy „cipeltek”

-         Na, ne! Engedjetek! – ficánkoltam.

-         Ha olyan fontos vagy akkor nem hagyhatunk ott… Bocs! – mondta a 11.

-         Jé! Megjöttünk! – mondta 10.

-         Hova? – kérdeztem.

Egy régi épület féle volt és kissé lepukkant. De higgyétek ehhez én már hozzá szoktam.

-         Az mindegy! Viszont vannak szüleid? – kérdezte sóhajtva egyet a 11.

-         Te hülye! Árva! Hahó! - mondta Clara és közben fejbe csapta a Doktort.

-         Nem én vagyok a hülye aki kikapcsolta a TARDIS pajzsát és emiatt majdnem nekünk jött egy bolygó! – kiabálta a Doktor.

-         Álacska! – szótagolta a szavakat Clara erre a Doktor pufogott egy sort.

-         Nem gondoltam volna, hogy eddig süllyedek… - motyogta az orra alatt a 10.-es

-         Tényleg-. Csaptam a fejemre – hogy kerültetek össze? – kérdeztem kíváncsian.

Már nem érdekelt, hogy hova visznek, még mindig jobb, mint hogy meghaljak.

-         Nem lényeges… a lényege egy tehén egy időgép és egy fez. – mondta a 11.

-         Egy fez? – kérdeztem kíváncsian.

-         Igen! A fez  menő- mondta miközben a fejére mutatott, amin, nos, amin nincs fez…

Eközben egy szobába értünk, amiben egy kékfülke volt.

-         Ó igen! Egy kékebbnél kékebb fülke, ami belül nagyobb, mint kívül! – kiáltottam el magam majd a kezem a szám elé raktam.

Vajon ezt én honnan tudom? Lehet, hogy valami hülyeséget mondtam…

A két Doktor Szeme kikerekedett úgy néztek rám.

- Ezt – kezdete a 10- Honnan tudtad? – fejezte be a 11.

- Csak… Mindegy! Inkább menjünk. – suttogtam.

Lassan de biztos léptekkel mentem a doboz elé és beléptem.

Ami fogadott… Tényleg igazam volt.

De egyáltalán nem kérdezősködtem inkább  lapultam és megvártam, amíg haza visznek. Először egy korral dekorációs féleségű volt majd simább és üresebb. Ezt a 10. csak egy legyintéssel és úgysem érteddel reagálta le.

Tényleg haza vittek, illetve ha az árvaház mondható annak. Meg úgyis én járok, rosszabbul nekem kell kimagyarázni miért mentem el a múzeumból.

Amint a Doktor (mert eközben lehagytuk a 10.) „Leparkolt” oda rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Végre itthon távol ezektől a betegektől. Kitártam mind két karom és úgy kezdtem el forogni a fűbe. A végén ennek a tevékenységnek lerogytam a fűbe és néztem a csillagokat.

-         Szép mi!? – kérdezte a Doktor.

Hirtelen ért a Doktor hangja ezért kicsit összerezzentem.

-         Ja! Clara? – kérdeztem tömören lényegre törően.

-         Haza ment ne messze lakik innen… És nos , neked van kedved?

-         Mihez? – kérdeztem nem nagyon értettem néha olyan furcsa bár még csak 1 napja sem ismerem.

-         Utazni csillagok között! Bolygókat és civilizációkat nézni , halni! Lenne kedved? – kérdezte szemében valami csillogott… Remény és kíváncsiság.

De mi után?

-         Tudod mit! – álltam fel- Kérdezd meg holnap ! De ne csak így hanem úgy ahogy még soha! – mondtam.

-         Jó de hogyan? – kérlelte a választ.

-         Azt nem tudom csak azt, hogy legyen, hogy legyen… Menő! – kiáltottam fel.

És ezzel ott hagytam.

Még halottam hogy a Doktor ezt mondja:

-         Ki vagy te árva lány!

Következő részekből:

-         Nos, ez itt 1862 London! Eléggé menő? – kérdezte a Doktor.

-         Nem! Az a menő ha valami menő,menő  dolgot csinálunk! – mondtam hisztisen- és ez nem az ez csak London !

-         Hogy neked semmi sem jó!

-         Googlezd ki!

-         Mit?

-         A menő szót mert látom nem érted a menő dolgok mindig azok amik furcsák és egy csapat mellesleg nagyon szigorú és furcsa iskola neked nem menő? – kérdeztem.

A Doktor hümmögött valamit és elindultunk vissza az iskola padba illetve csak én na mindegy….

xxB